A táplálkozás problémái körül forgott ez a nap, ahogy azóta is majdnem mindegyik. A tejem egyeltalán nem indult meg, viszont a mellem már kezdett berepedni a sok próbálkozástól. A bimbóvédőt nem fogadja el Anna, így maradt a tápszer.
Az éjszaka nagy trauma ért minket, mert a mellettünk lévő ágyon fekvő anyukának a kimerültségtől epilepsziás rohama lett. A vécéről kifelé jövet megállt, ordított egyet és mint a cövek, elvágódott, neki az ajtófélfának. Borzasztó látvány volt a roham, meg hogy a feje megsérült, és rövidesen egy nagy vértócsában feküdt. Rohantam az éjszakás nővérért, aki otthagyott minket a lánnyal, amíg próbált orvosokat felhajtani. Beletelt kb. 10 percbe, amíg odafáradt az első orvos, aki tanácstalanul állt a lány felett. Aztán szállingózott még 6-7 doki, akik a vértócsában önkívületben fekvő lány felett elkezdtek tanakodni, hogy mit is csináljanak. A nagy megoldás az lett, hogy bekötöttek sanax infúziót, és mivel CT-t nem tudtak az egész MÁV kórházban csinálni, ezért körbetelefonáltak kórházakat, hogy ki tudja fogadni kivizsgálásra. Végül két órás procedúra után átszállították máshova.
Én teljesen rosszul lettem ettől az egésztől, nagyon nagy trauma volt, így ezt az éjszakát is ébren töltöttem. A tejtermelésnek persze ez sem tett jót.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése