Anna, a haspók egy hetes

Anna egy haspók. Állandóan enne. Ha nincs színültig tele a gyomra, annak meglehetősen hangosan ad hangot. Így nem tudom sajnos azt megcsinálni, hogy kevesebbet kap, de sűrűbben, hanem tele kell tölteni táppal a gyomrát. Most már kevesebbet fáj a pocija, és a sárgaság miatt könnyebben el is alszik kaja után. A fejést abba kellett hagynom, mert újra kisebesedett a mellem. Visszatértünk a bimbóvédőhöz, most hál’ Istennek elfogadja úgy is a tejcit. Ha bármi hozzáér a mellemhez, ordítani tudnék a fájdalomtól. Ezért Kálmi javaslatára kivágtunk egy pólót a két bimbómnál, és abban flangálok itthon. Vicces látvány, még jó hogy nem látja rajtunk kívül senki.
Egyébként Anna nagyon határozott és talpraesett gyerkőc. Szerencsénk van, mert sokszor elég egyértelműen jelzi, hogy mit akar. Másrészről viszont azt tántoríthatatlanul akarja, ez már néha kevésbé szerencsés
Egy kicsit apáról is írok: azt hiszem, ő a legfantasztikusabb társ és apa. Hihetetlen, hogy mennyit segít. Éjszaka a szopi után a tápszert ő adja, így a másfél órás etetést meg tudjuk osztani, addig is tudok egy kicsit aludni. Ma ebédet főzött nekem, hogy valami meleget is egyek, közben szintén tudtam egy órácskát aludni. Részt vesz az ötletelésben, hogy mit és hogyan is csináljunk, és sokkal ügyesebben tudja megnyugtatni Annát , mint én.
Kicsit már jobb a hangulatom. Össze fogunk rázódni lassan. Kevésbé gyötri a hasfájás Annát, így többször élhetjük meg, hogy elégedett kaja után a drágám.
Sokszor elnézem, ahogy alszik el a karjaimban, közben nyújtózkodik, vagy grimaszol, és közben potyognak a könnyeim. Annyira tökéletes kis lény.