Hazajöhettünk volna, ha Anna nem sárgul be. De így mégegy napot töltöttünk bent. Kajálni elvileg kihozták volna Annát, de gyakorlatilag csak 6 óránként láttam, közte mindig adtak neki tápot a csecsemősök. Nagyon ideges voltam emiatt, mert a tejtermelés még mindig nem indult, a hatóránkénti inger pedig kicsit ritka.
Elég nagy traumaként éltem meg a kórházi tartózkodást, a csecsemőgondozók hihetetlen bunkóságát és lekezelő viselkedését, és nagyon sokat aggodalmaskodtam (kodom) a tejem miatt. Nagyon szeretném tejcivel táplálni Annát, és kicsit görcsösen ragaszkodom ehhez. Nem egyszerű…
v
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése